2019. november 16., szombat

Az áldott

Megint elhagyta, engedte elmenni. Gyönyörködött benne, ahogy szárnyalt föl-föl a magasba, törött szárnnyal messze el.

S a lemondás, az elengedés, a félelem és a véges önzés után kinyitotta újra a szemét a világra. Na nem a külsô szennyre, hanem a belsô virágbaborulásra. S eme világbaborulása egyet taszított rajta, s már a küszöbön áll... az ajtó nyitva. A változás szele süvít be rajta.

Változni. Születni. újra útrakelni. De ehhez néhány szabályt le kéne fektetni... nincs több önsajnálat, titkos bûnözés, de legelôbb is ezeket beismerni szíve híven kész. Hogy mit kell változtatni, és mi az, amit szeretne. Ideje hogy életét végre rendbe tegye. De nem holmi standardok, nem mások akarata szerint, csak is a belsô igazságot követ, másoknak kárt nem okozva, az ôsi elvek mentén, ahogy mindig is akarta. Bizonytalan lépése, de ezért nincs ki okolja. Hegyes süvegét fejére kanyaríntja. Csapzott hajával és megviselt bôrével, oly halovány kóros bôrszínével már úgyis annak hat. Hát miért ne lehetne méginkább az? Ha ezzel közelebb kerülne a természet illatához, ha megközelíthetné a segítô ideálját.

Egészen új szóval hívja létre a csodát. Megkóstolja óvatost az új világ borát. Siker nem számít már. Csak a hangulatok feletti gyôzelem, s a szeretet mint segítô érzelem. Legyen áldott, tudással, hittel és társsal, egy örökkévalóságig tartó ragyogó holdsugárral. Az út amin jár kristályokkal övezett. A hang, amit hall, a végtelenbe vezett.

Halotta az ismeretlen hívását. Szívébôl csendült fel a hang. Az öröklét csillagszívébôl felé szállt a dal. A dal, amit rég nem hallott, ahogy felcsendült benne, tudta, nem maradhat többé elrejtve. Belebetegedett a várakozásba, a negédes és hiábavaló ésszerûtlen vágyakozásba. A logika és a szív útját összefûzni hivatott, s ha eddig mindig kudarcot is vallott... inpulzív és intuitív erôit latba vetve, nekilátott, hogy életét végsô számba vegye.

Megszabadult a régi név fáradt olajától, s tisztalapot terített kerekasztalára. Lovagjai a bátrak, félelmet legyôzve uralkodójukká teszik, s ô lesz lelkük ôre. Lovagjai az érzelmek, már szembeszállt velük, s erôiket akarata szolgálatába állítva barátjukká lett. így gyôzedelmeskedett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése