Csendes év volt. Tetteit nem énekli meg senki. Homályba folyt tükörablakán se be, se ki...
Kimerevedve egyetlen kép. Se jelené, se múlté nem volt, se jövőé nem lesz.
Ez még nem a csend. Ez már nem az. Csak amikor az utolsó hang elül, amikor az utolsó karakter a retinába ég. Csak becsukott fülek és szemek előtt, csak ekkor nyílik meg az út, amely a csendbe tér:
Csendes éj volt. Ébren nem volt sem egyik, sem másik. Egy csendes év volt. Egy álom, mely megszülte álmait...
