Idegesség, pánik, túlgondolás. Ahogy te is, éppen úgy szenvedi más. Hogy müködik? Mi okozza? Okkeresés. Reálálom. Súlyosbító tényező a fejfájás, rástresszelés és a felkészületlenség. Ezeket kell kiiktatni. S fő, hogy rendszeresen élj, rendszeresen egyél.
Egy családi karácsony. Mindenki együtt. Ki az a mindenki? Mikori mindenki? Ez a részlet már kihült. Hideg téli estén, hóhullást néz az ablakon át. Közben mesét mondanak. Egy mesét, amely a hogyanra világítrá. Segítség jött mese formában, az álmodó önoktatása. Megfejteni. Kibogozni. Kitalálni. Nincs más hátra...
(20/2/5)
A hópelyhes álomfogó megrezdül, és hősünk újra téli álomba szenderül...
A tér, amibe került egy modern labirintus. De nem város, nem hivatal, inkább egy áruház. Vagy múzeum? Mint minden labirintus ez is csak felülről érthető. De ki benne jár nem tudhatja biztosan, mi a jó irány. Mit rejt, mit sejt ez a múzeum labirintus? Berendezési tárgyak a világ minden részéről. Fura szobrok és képek. Makettek. Elkendőzött illemhelyek. A csoport, amivel eddig volt már tovább állt. Elszakadt a többiektől ő és egy kislány. Ruhák mindenütt amerre a szem ellát. Éppen előttük apró pizsamák. A gyermek pizsamát akart venni, így segített neki. Talán itt mindenki külföldi. Gondolta miközben keresett valakit, hogy kérdezzen. Megkérdezett valakit, hogy hol lehet próbálni. Angolul muvel nyilván külföldi. Az egyenruhás válaszolt, hogy nincs próbafülke, de olcsó. Továbbította volna magyarul az üzenetet a kislánynak. De ahogy az egyenruhás meghallotta, hogy magyarul beszél, úgy is elmondta. Túljutva a ruhák rengetegén egy vízesésre találtak. Ekkor jött csak rá , hogy a kislány mégse kislány, csak ő hitte annak. A vízesés mellett leülnek egy köre. Megpihennek. Rég nem érdekes már, hogy a csoport merre lehet. Akár el is moshatta őket a víz. Lassacskán tovább mennek. Egyre csak bolyonganak. Kijutni vágynak. Ekkor könyvhegyekre találnak. Bennük mint barlangokban kis könyvtár részlegek, melyek egymásból nyilnak. Vágyak, Érzékenység majd a Tanulmányok részleg. Érzi, ez lesz az. Fent az egyik szekrény ajtón papíron felirat: Dragon. Felmászik, hogy bejusson. Igazi barlangszerű tárna. Csupasz falak. Talán tényleg akad itt sárkány. Vagy valami kaland legalább... Egy üvegajtón túl mini Disneyland várja. Dimbes-dombos műfüves, kicsit mint egy golfpálya. Az ajtóval szembem a falon magyar felirat: A zöld sárkány. Itt a csoportból néhányan jöttek szembe velük, majd mind távoztak egy harmadik irányba, az ismeretlenbe, a labirintus újabb termeibe.
(20/2/6)
A viszhang és tükrök terme. Magára ismer minden álomszereplőben. Nyitott tető, hullik a hó. Egy kis fehér csillag az ujjbegyére esik. Lassan olvadozik ütemesen csilingelve. Ugyanaz a hang egyre halkabban újra és újra ismételve.
A tükörkereskedő rábizza a boltot, s ott hagyja hősünket ezernyi csillogó tükör között. Mindenféle tükör faltól-falig, padlótól-plafonig és az asztalokon-polcokon. Egy részük kerek, mások szögesek, s van egy pár érdekes alakú. Némelyikből különös fény árad. Kezébe vesz egy kisebb nyolcpontú tükröt. Ennek mágikus ereje van. Érzi, ahogy átjárja az erő. Majd egy nagyobb tálca szerű tükörre lesz figyelmes. Közben meghallja a csilingelést. Vevő jött. Egy férfi. Nézelődött pár percig, majd miután választott, az egyiket megvette.
(20/2/7)
A képernyőn táncoló apró fénypontok akár a hóesés. Táncolnak-kavarodnak, majd tejszín módjára egy csésze kávéba olvadnak.
Kimaradások. A képernyőn különböző képek. Néha medszakad, mint egy régi kazettaszalag. Az ajtó nyitva. Csak fekszik alvást tettetve. Később felkel. Kávé helyett csak meleg vízet készít. Hatalmas konyha. Senki sincs ott. Senki sem főz. E néma teret hátrahagyja, átbújni egy kis alagúton. Mikor kiér a túloldalon látja, hogy hajába akadt egy szalmaszál. Elsodorja a szél. Elszáll. Alakja még sokáig látható ahogy ellebeg. Elsodorja a szél, de megtartja a képzelet.
(20/2/8)
Sodródás. Hópihék tánca. Elborítja a földet. Halkan ráborul az álomvilágra.
Órán ülve. Valaki benyit. A rendőrkapitányságtól hívják. De miért hívják? Gondolatok, indulatok keringnek fejében. De ahogy a kagylóért nyúl, egy haverkodó hang kizökkenti végleg. Valami bűne van. Ezt közlik. Ő meg azt, hogy el is hiszi. Meg nem is. Igazából már abban sem biztos, hogy ki is ő. Zavart tudat. Tudati zavar. Identitászavar. Egy régi és az első igaz szerelem. Egy régi barát, de teljesen megváltozott. Vagy csak a tudat és az emlékek torzult. Ez a lány egyenes és szőke hajú, de biztosan emlékszik, hogy valójában vörös és göndör ez a Lili. Összemosódás gyanús. Zsani hatás szerinte. Köszön neki, de az nem ismeri meg. Nagy nehezen mégis felismeri. S akkor még ő mondja, hogy milyen más lett a haja. De nem lett más, tudja. Ő most is ugyanolyan. Csak az elméje más. Zavart. Mégse biztosan tudja. Nem is tudja. Valamiért elitélik. Miért? Kik? És főként kit... még vajon önmaga-e? A bizonyítékok furcsa képek. Mintha rajzfilmvilágban készültek volna. És hirtelen már ott is van. Alice Csodaországában. Vagy inkább a sajátjában. Valaki sürgeti az eljárást, rossz hírét kelti. Valami Mannon vagy Hannon? Ehhez hasonló nevű. Ki az, aki ennyire utálja? Nem fér a fejébe. De elítélik. És ezzel vége. Sólyomfiókák. A nagyobb fiókák segítnek etetni a tojásból éppen kikelteket. Nyúlat főz. De a leve valamiért savanyú. Jelenlegi párja még így is evett belőle.
(20/2/11)
Telefoncsörgés. Vagy csak az utolsó villamos? Nem tudja meg már. Álomra hajtja a fejét. Álombuszra száll.
Nem lehetetlen, de még ilyet nem csinált. Egyszerre két emberrel telefonál. Háromoldalú telefonbeszélgetés. Anyja és annak párja a vonalban. Fura egy helyzet. Főleg így egy nuszon. Vannak vele mások is. Janka és Katica, meg egy fehér kutya. Olyan Zénó formája van, de most már egy fekete macska. Aggódik érte, hisz első útja macskahordón kívül. Fel-le ugrál. Az ablakon nézelődik. Látszólag ő egy cseppet sem aggódik.
(20/2/12)
A kutya az égen, a lelkét melengető csillagfény. Kialszik némán a lámpafény.
Főszereplőnek kellene lennie. A saját álmában is mellékes csupán. Barátnőke, ki a rajzát befejezte, érzi sokkal jobb nála. Pont olyan lett, amilyennek képzelte. Én még egy rajzot sem tudok rendesen megrajzolni! Gondolja. Fixa rajza igazán jó lett. Féltékenység lepi meg a lelkét, de gyorsan elillan, s aztán csak lemondó és értéktelenség érzetet hagy maga után. Hirtelen egy történet közepére csöppen. Itt sem főszerpben, sőt nem is szereplő. Történet egy nőről és a kis fekete kutyájáról. Volt egyszer egy fiatal pár, akik nagyon szerették egymást. Volt egy kis fekete kölyök kutyájuk. Boldogan éltek, békességben. Mígnem egy napon a kutya hirtelen meghalt. A váratla tragédia megrázta mindkettőjüket. De eltemetni nem maradt idejük, mert nem sokkal utána a férfi is meghalt. A szerelmesem nem tudtak elválni egymástól, így a férfi lelke a kutya elhagyott testébe szállt. A nő előszőr a kutyáról szinte meg is feledkezve, siratta szerelmét. A csodás módon életben maradt kutya vígasztalta. A nő úgy érezte, hogy ez nem lehet igaz, aki szerette nem hagyhatta el ilyen könnyedén. S hisz ő érzi a jelenlétét, a szeretetét. Lepillantott a kutyára a lábánál. S a kutya nézésében felismerte vőlegénye nézését. Merthogy jegyesek voltak. A férgi a vőlegénye volt. Így éltek hát tovább boldogan és békességben, a menyasszony és a kutyavőlegény. Egészen elálmosította ez a mese. De a lakás zajos. Anyja a zaj forrása. Beszél folyamatosan és kerekesszékkel gurul ide-oda. Hogy nem tud aludni, gyűlik benne az idegesség és a düh. Veszekedni kezd vele.
(20/2/13)
Szemeit lehunyja. Újra kitárul egy képzelt világ. Rajzok, történetek, karakterek olvadnak egybe és változnak mássá.
Azt mondják neki, hogy lopta. Rosszul esik a gyanúsítás. Azt mondják, nem a saját karaktere. Pedig ő tudja, hogy maga alkotta. A lelke egy darabja. Bizonyítékuk egy kép harmadik szögből. Hamis ez a fénykép. Csakis hamis lehet. Férfiak egy sorban állnak szótlanul, mozdulatlanul. Ahogy elmegy mellettük az arcukba néz. Vince. Ismer rá az egyikre. Hirtelen már egy szállodában van. Ruha modellek mindenütt. Valami fotózás lehet. Elfelejtette a kulcsot. Kocsiba ül és vezet. Vezet, pedig jogosítványa sincs.
(20/2/17)
Utazik tovább az álmok világába, amely olyan mint a valós, de mégis más.
Valahova utaztak, másodmagával. Az Örsre tartanak. Ehhez metróra kell szállniuk. A hármas metró kapujánál ellenőrök állnak. Megállítják őket leolvasni a bérleteket. A bérlet tokban van, természetesen. Hosszú fehér csík, kicsit olyan mint egy jegy. Színes mintával és a tetején vonalkóddal. Az ővét nem sikerül leolvasni. Kiveszi a tokból, hátha úgy jobb lesz. Már elég fusztrált. De így sem sikerül. Ahogy összehasonlítják feltűnik, hogy ez 1-2 centivel rövidebb. Nem hiszik el, hogy autómatából van. Pedig tisztán emlékszik még, ráadásul ugyanott vették. Dühös, és igazságtalannak érzi. Már megint nem hisznek neki. Már megint gyanúsítják.
(20/2/20)
Utca, álmok utcája. Ablakok és ajtók nyilnak mindenfelé, mindenféle álmokra.
Az utcán sétál. Ahogy elhalad mellettük, arra gondol: Mennyi szép haj! Egy hosszú hajú férfi sétál előtte. Hirtelen azon kapja magát, hogy követi. Találkozik egy rövidebb hajú lánnyal. Beszélgetnek előtte. Nem megy túl közel, de azt azért hallja, hogy miről. Az arcáról kérdezi, és hogy miért nem áll szóba vele egy lány se. Ahogy oldalra néz beszélgetés közben, meglesi az arcot... Kicsit borostás és pattanáskráteres, de amúgy teljesen rendben van. Egyszer csak letérdelnek. Előttük talán folyó kissé magas part alatt. De jobban megnézve inkább sávos úszómedencének nézi. A fiú mellé letérdel ő is. Azok ketten éppen azt mérlegelik, hogyan ugorhatnák át. Oldalra néznek, észreveszik: Jé egy lány! Kicsit sötét van, talán nem táthatják rendesen... ezért helyesbít: Azt nem mondanám. Mondja. Hogyhogy? Kérdezik vissza. Erre ő megint: Túl öreg vagyok, hogy lány lehessek. A rövid hajú lány felnevet. Leugrunk. Beleesnek-e vagy sikerül átugorniuk? Ez bizonytalan. Annyi bizonyos, hogy megállapodás születik. Megkockáztatnak 3 randit ő meg a hosszúhajú fiú. Persze titokban, mert jelenleg kapcsolatban van. Ha jobbat tud nyújtani, mint a jelenlegi élete, akkor folytatják. Otthon van. Már ha lehet ezt otthonnak nevezni. Egy koszos kollégumban laknak. Este van. Kimegy az ablakon próbaképp, annélkül, hogy barátját felébresztené. Nappal még rosszabb itt. Széthagyott megszáradt kajamaradványok, rendetlenség, bűz. Közben kiderült, hogy Melissa is itt lakik. Ő a rövidhajú lány korábbról. A hosszúhajú fiúról beszélget vele. Aggódik. Kébőbb, amikor lábat mos. Közben barátjával beszélget. Most lenne az egyik megbeszélt randi, de úgy érzi, képtelen elmenni. Ekkor hirtelen megjelenik barátja mögött virággal. Napszemüvegben, széles mosollyal. Int neki, hogy menjen el. Barátja hátranéz, de ekkor már megy is. Miközben szomorúan néz utána azon töpreng: Mi ez az érzés? Csalódás? Megbánás? Költözniünk kell. Jelenleg ezt csak az tudja megadni neki akivel eddig is élt. Bárki más képtelen lenne. Legalábbis ezzel byugtatja magát. Bejelentik, hogy eddig bírták. Elég megértően fogadják, előttük már sokan elmentek.
(20/2/21)
Nyugtatja magát, álomba ringatja.
Valakinek dúdolni kezd, hogy megnyugtassa. Ki az a valaki? Azt nem tudhatja.
(20/2/27)
Álomképek sodrába kerül. Cseppekben egy-egy kép. Ismerős arcokat fedez fel. Fiatalok és öregek. Álomcseppek vagy emlékek?Lassan megtelik velük.
Egy kád víz. Hegyes erős. Apáéknál ott a Mama. Nem a sajátja, testvéreié. Apró, kerekarcú és szemüvegű, göndör őszes hajával. Megöleli, és azt mondja neki: Minden dolognak a maga rendjében kell mennie. Talán nekem ez teljesen más, mint más embereknek. Aztán folytatja. Monológot mond az oktatásról és rossz tapasztalatairól. Az egyetemek haszontalanságáról, és a rendszerről, amely a valóban szükséges képzésektől megvonja vagy késlelteti a támogatást. Most egy üzletben van. Körülötte gyerekek és péktermékek. A pult mögött pedig egy egész világ. Elindul fel fedezni, de hirtelen ráeszmél, hogy túl messzire ment már. És a gyerekekre kellene figyelnie. Hirtelen feltűnik egy idős, ismerős arc. Sárga bőrdzseki van rajta. A hátára van hímezve a neve, elolvassa, de a név elveszik az álmon túl.
(20/2/28)
Zuhan és zuhan. Egyre mélyebbre. Az álmok legbelső jégrétege alá. A hópelyhek közepébe. A legtitkosabb mélybe...
Felkel. Lezuhant repülőgép. Az üres telken a házzal szemben, ahol lakik. Orral felé néz. Kék az orra és a háta is végig, a szárnya fehér, az oldalán pedig világoskék. Nem túl nagy. De egy pici, még ennél is kisebb gép nagy robajjal elszáll az ablak előtt. Talán ezért vesze észre? Kinéz az ablakon. Emberek rohannak a repülőtől a ház irányába. A tömeg megszédíti, hátrálni kezd. Egy helikopter jön. És sínes emelőlapátokkal két oldalról alányúl, elviszi a roncsot. A földön felirat két sorban. Az első sor talán: F005. Vagy talán 5 helyett 2? A második sor is 4 karakter. Anyja ágya emelvényen. Az emelvény felületén fa ajtókkal. Ez ágyneműtartó, vagy csak tároló lehet. Anyja azt mondja, meleg van. Erre már mondaná, hogy nyisson ablakot, de rájön, hogy ilyenkor nem szabad. Miért is? Talán a megmaradt üzemanyag miatt. Álom az álomban élmény. Felkel megint. Próbálja megjegyezni az álmot. Azt mondja magának: Le kell írnom! Párja könyöke a hátán. Fél, hogy elfelejti. A felirat másik fele nem is maradt meg. Ha tippelnie kellene talán 5428 vagy valami hasonló. De lehet ezek tükörképe is. Valójában azt se tudja, miért lényeges ez a szám. S mi van ha az első sorban az F egy 7-es? Harcol, hogy ne aludjon vissza. Le kell írnia...
(20/2/29)
De elalvás helyett felkel. Felidézi az álombéli álmot. És látja, hajnalodik. És látja, tavaszodik.
