... megfordult a világ, mikor eléd léptem...
Eléd léptem, hogy eltakarjam a Holdat. Oly kereken, kajánul csak lopta fényedet, ezen a nyárba folyó hűvös reggelen, s én rád gondoltam, Napom. Fényed rámragyogtattad, s szétterjedő alakom árnyékot vetett a Holdra.
A Holdon túli világ álomképébe kapaszkodva, minden valót csupán álomnak mondva. Maga sem tudja, igaznak hiheti-e. Megtörtént... vagy csak képzelete játszott vele?
Csak a képzelet játéka tán, de ahogy az izgatottság elhomályosít minden emléket. Hiába figyelem, s elemzem, már nem tudhatom, igaz lehet-e...
Várakozva, a csönd által bezárva a szalonban ülünk ketten. Én és az új barát. Nézzük az új ajtót, de nem megyünk be... hisz még az is lehet, hogy nincs is ott... de most nem is ez a legnagyobb gond. A kertből visszatértünkben támogatnom kellett, most érte aggódom, ez az álomvilág neki tán sok lehet. De úgy vágyom, hogy maradjon még velem, maradjon még kicsit sebes szívemen. De hiába csend, hiába aggodalom, a tűznek leánya ragad karon. S suhanunk kettős fényben egy gyengéd ölelésben, valaki más bálján. De mint mindig, korán távozom. Fáradtság ránca ül ki szememre, letaszítja arcom a padfára és ölembe hull álmom... ideje távozni, vissza "... ködváramba vágyom!"
Lassan folyik az idő, malmát nem hajtja jeges vize, jön a távollét, nem melengető szelek árnya lebeg felettünk. "Most mi lesz?" Oly soká még a nap, s hogy a váramba hívjalak, egyáltalán szabad-e? Hervadnak a virágajkak szívemen. "Nincs már remény, hogy felélessze kezed... nincs már esély, hogy beléd leheljem szívem?"
Ha csak egy pillanatra is, ahogy fényed a Holdtól megvontam, úgy éreztem, egy lépéssel fényedhez közelebb hatoltam... de csupán árnyjátékban vívtam meg csatám, nem lehettem közelebb, csak káprázat volt...
Csak káprázott szemem, mikor láttam, hogy árnyat vet a Holdra fényedtől áztatott csillagtestem. S nem néztelek, neked háttal mint mindig, elhagytam a napot, s fényed emlékétől terhes hajamba mandulaszirom fagyott. Közelebb húználak, de már letűnt fényed. Megölelnélek, habár éget a lényed... de most csak tudni akarom, hogy úgy történt-e tényleg...
Visszatérek a szalonba, mélyen a karosszékbe süppedek. Szemem az új ajtóra téved. "Ideje, hogy bemenjek?" De ahogy hirtelen felálltam, minden forogni kezdett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése