Csak gondolatok, semmi több

Ma minden oly világos. Fényvirágok nyílnak a falon. Egy gerlemadár énekel, de nem hallom. Megint kizártam őt. S képzeletemben mégis esőt látok, ahogy a világ lemosódik, és elveszik minden nyomasztó, fenyegető érzés. Lefolyik a csatornán... s reményeimben tovább él. Valami a múltból. Egy szó? Egy érzés? Vagy egy meg nem történt érintés? Hangok az üvegen behatolnak...

És a vér íze a számban, emlékeimet kavarja fel. Egy nap, egy éj. Egyszerű képzelet lehet? Egy rajz az ágyamon. Nem tudom, hitem mit dobog. Hogy belevesszek újra... hagyhatom?

De ekkor egy belső dallam belém hasít. Oly fájdalmasan, oly szépen. És nem tudom, újra itt állok előtted. Mit tegyek, hogy boldog legyél? Ez már a legszebb mondatom. Ennél többet senki sem kaphat. De te sem...

Nem vagy itt. Egyedül ülök, és már magammal se törődök. Csak azt szeretném, ha minden boldog lenne. Emlékekbe merülve. Csak nevetnék, nevetnék veled... de lehet-e ilyet? Most, hogy megerősítettelek, valamiben, amiben nem szabadott volna? S ha vissza is térek idővel az útra? A hídon túl majd...

Vársz-e rám?