Időtlen várakozás

A hó elolvad, s elszürkül a világ. Gyertyát gyújtok hát, hogy fénye a színeket megújítsa, de e pici láng sokat nem tehet. Közel bújok. Ebben az apró színfoltban úszok. Egyről a másikra megjárok ezer különös álomvilágot.

Talán a teremtés produktuma rendben is van, csupán a helyszín nem stimmel. Tán csak ezért nem nyílik ki az ajtó. Oldalra nézek hát, hogy még egyszer a kilinccsel szót érteni próbáljak. Ellépek a tükörtől. S ezzel ezernyi álomvilág porlik el. De ez többé már nem érdekel. Csak ami az ajtón túl vár rám... csak azt az egyet érjem el. Halk lépések zajára figyelek föl, de hiába várok, senki nem bukkan föl a fordulóba. Fülem az ajtónak tapasztom, de a hang megszűnik. Nem jön onnan sem senki. Kezem lassan a kilincsre téved, mely folyton változik, ahogy elmém is bizonytalan. Az ajtó még mindig zárva.

Zárt ajtóm előtt hitetlenül állok, ereimben mégis remény csörgedez. Ahogy ott állok, csak rád várok. Kulcsom vagy. Várom, hogy az ajtón beeressz.

E várakozás közben nem számít az idő. Érzem, én mindent, mit tudtam, megtettem. Ennél többet már nem engedne szívem énnekem. Ha csak kiáltanék utánad, már az sem megengedett. Csak lelkem kiállt föl, s csak néha egy-egy kép feldereng. De tudom, én tudom... ez csak képzelet. Nem zavarhatlak többé téged, mert nem bírnám ki azt. Hogy ha úgy érzed, majd magadtól jössz. S kényszerrel ha jönnél, kulcsom nem lehetnél többé nekem. S kulcs nélkül elvesznék, s művem is semmivé lenne.

A várakozás perceiben finom álmokat szövök, s a korláton nyíló rózsákkal teletűzdelem. S a várakozás óráiban kinyitom szívem, hogy didergő madarai tovarepülhessenek, s köszönthessenek, ha az az óra eljövend. Lehullok majd a porba előtted, s lábaid előtt köszönöm meg neked, hogy nem volt hiábavaló hinnem benned. A várakozás napjain majd ha elbizonytalanodom, egy könyvért nyúlok akkor. Hisz ez mindig is így volt. Egy fa a kertemben mindent megterem, a várakozás heteiben vigaszt nyújt nekem. S a várakozás havai majd hoznak néhány barátot. S a látogatásban szívem melengetem. Mosoly arcomat sosem hagyja, míg remélek. S a várakozás éveiben dalokkal és emlékekkel üdítem fel lelkemet. A fény ha ragyog, a szél ha fúj, s ha az égre oly tiszta felhők gyűlnek... minden jel lesz neked, hogy sosem feledlek téged. S ha gondolsz majd rám néha. Szívem, ha akarod eléred. Hisz mindig is mondtam, én itt vagyok neked, ha kéred.