Megfoghatatlanul változó... alakom alaktalan... létem, éltem kiélten bizonytalan... a holnap... nem jön el... ha kérdezem, senki nem felel...
Senki nem felel, mikor kérdezem: "Mi lesz a hóból, mikor elolvad?"
Ha készen kapott válaszod ismered is... szeretnéd-e tudni jobban? Ha igen, ne tőlem várd a választ, én nem tudom... még nem tudom, mivé váltam. De akkor éreztem... tudtam, hogy valami megváltozott. Az ismert történés új irányt vett, s talán a kiüresedett kérdésekre is ezúttal másként felelnek. Talán létezik még egy nem ismert válasz... Vagy egy új hit, új remény, egy új tavasz, amire várhatsz.
Sokáig szenvedtelek immár kétségek hónapja, s mikor eljött az újhold napja, a sötétség visszfényt vetett reád. Talán mégis édes, és nem fájó... talán a kín, mi új felé hajt, hogy a régiből kilépve, a kört megtörhessem magam. S dideregve belül, de odakint böjtölve e jégszívet, napról napra mássá válok. Most talán már ideje változni...
Változni és újat befogadni. Ami jön, az jöjjön, s ami megy az menjen. Nem fontos mostan sem múlt, sem jövő. S a jelen egyképben jő elő. Eljön a jelen, mindig, hogy veled legyen. S nincs is már más, akit magadhoz vegyél. Ha gyenge is vagy és ezer kép támad, érzés, fojtás, kellemes vagy kellemetlen tűz... mindegy, mi űz... csak értsd meg, próbáld megérteni...
Ha még nem érted, nem baj, nem kell mindent egyszerre... szép lassan majd úgyis felemészt az élet egésze. S mikor már vele eggyé válsz, s a folyamatot átlátod végre... akkor se hidd, hogy ismered, hogy tudod már az egészet...
"Törekedj fáradhatatlanul!" Így szólt a bölcselet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése