Megint elmúlt egy év. És látod, mégsem írtam neked. Még azon a napon sem, hogy köszöntselek. Nem mintha nem akartam volna, csak túl sok volt az élet. Nem mintha kellene a magyarázat. Nem mintha lenne mentség. De ami elmúlt, elmúlt. Most írok hát, nincs más lehetőség.
Most itt a lehetőség. Az új év ígérete. Egy új élet kezdete? És egy másiknak a vége. Ezért is írok most. Gyászomban osztozik. Veled egy kőtáblára szívemben neve vésetik.
Itt hagyott, elmúlt, egy újabb szerelem. Nélküle megint nehezebb lesz minden lélegzet, minden lépés, minden felelet, minden döntés. Minden szívdobbanással távolabb kerül tőlem.
Eltávolodik titkaim őre. Ki a napjait velem töltötte. Nincs többé már picike mancsa, sárgálló szeme és hosszú bajsza. Elhalt dorombolása. Remélem, nem ment kilenc élete kárba. Néhány napja még nyávogott... valahogy. Szenvedését látva, vártam már a napot. Amikor a csöveken halál kopogtatott.
Mindenütt hó és fagy. Mélyre nyúló kicsiny sírgödör. Halál kopogtat a csöveken. Csontkezét nyújtja érte odalentről. És én elengedem. Látom ahogy a test világokon át elmerül. Mily szép így is, lelke ragyog, akárcsak rajta a fényes szőr.
Menj csak, bátor társam! Ne aggódj miattunk, tényleg! Megleszünk valahogyan. Egy gyönyörű dekád veled. Ez a korszak lezárult végleg. Az égi fény óvja a túlvilágon lelkedet.
Így búcsúzom tőle. Odalent a földben csak egy test. Újjá születik bennem, örökké él szívemben és emlékeimben. Ez az új élet. Neked is. Neki is. Ha befogadod, hát éljen ezentúl veled. Mi is új életet kezdünk azbélők világában a kia örökbefogadottunkkal. De róla talán majd egy másik levélben, mert még be kell pótolnom köszöntésem.
Legyen sok boldogságod, bárhol is jársz most. Talán, neked már semmi egykori születésed napja, de nekem mégis fontos. S gondoltam is rád, mint ahogyan mindig.
A legtisztább szándékú áldást küldöm most neked. S kívánom, hogy az égi fény legyen mindig veled!
Szeretettel az élők világából:
Venetia
Utóirat: Vigyázzatok nagyon egymásra!
